5 Seconds Of Summer – Amnesia (Amnézia)


5 Seconds Of Summer – Amnesia (Amnézia)

Újra meglátogattam a helyeket, ahol olyan jól éreztük magunkat,
Közben felidéztem az utolsó csókod ízét, az érzést.
Bár a barátaid szerint jól érzed most magad,
Mondd csak, nem vagy magányos néha, mikor ő van melletted?
Ha megbánt szavaival, akkor elolvasod azokat, miket én írtam neked?

Néha arra gondolok, talán hazugság volt az egész,
Mert ha valóság lett volna, akkor hogy lehetsz mégis rendben?

Mert én nagyon nem vagyok önmagam…

Emlékszem arra a napra, mikor elbúcsúztál,
Emlékszem az elmosódott sminkre arcodon,
S az álmokra, miket magad mögött hagytál,
A közösen alkotott vágyainkkal együtt.
Olyan jó lenne reggel amnéziával ébredni,
Elfeledve mindazt, mire gyakran gondolok,
Például az érzésre, mikor még melletted fekhettem,
S az emlékekre, melyek elől menekülni nem tudok.

Mert én nagyon nem vagyok önmagam…

Még mindig a telefonomon őrzöm a képeket, miket küldtél,
Bevallom, felvidítanak engem, bevallom, magányos vagyok.
A barátaim még azt kérdezik, miért nem vagyok ott…
Baromira fáj, hogy tudom, te már tovább léptél és boldog vagy,
Elszorul a szívem, mikor neved hallom, hisz oly rég láttalak!

Néha arra gondolok, talán hazugság volt az egész,
Mert ha valóság lett volna, akkor hogy lehetsz mégis rendben?

Mert én nagyon nem vagyok önmagam…

Emlékszem arra a napra, mikor elbúcsúztál,
Emlékszem az elmosódott sminkre arcodon,
S az álmokra, miket magad mögött hagytál,
A közösen alkotott vágyainkkal együtt.
Olyan jó lenne reggel amnéziával ébredni,
Elfeledve mindazt, mire gyakran gondolok,
Például az érzésre, mikor még melletted fekhettem,
S az emlékekre, melyek elől menekülni nem tudok.

Ha arra ébredhetnék, hogy újra itt vagy mellettem,
Mintha mindez csak egy rémálom lett volna,
Akkor még szorosabban magamhoz ölelnélek,
S többé el sem engednélek,
Többé nem hallanád tőlem, hogy…

Emlékszem arra a napra, mikor elbúcsúztál,
Emlékszem az elmosódott sminkre arcodon,
S az álmokra, miket magad mögött hagytál,
A közösen alkotott vágyainkkal együtt.
Olyan jó lenne reggel amnéziával ébredni,
Elfeledve mindazt, mire gyakran gondolok,
Például az érzésre, mikor még melletted fekhettem,
S az emlékekre, melyek elől menekülni nem tudok.

Mert én nagyon nem vagyok önmagam,
Nem, én nagyon nem vagyok rendben…
Mondd, hogy ez csak egy álom,
Mert én nagyon nem vagyok önmagam…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s