Alexandra Burke – The Silence (A csend)


Alexandra Burke – The Silence (A csend)

A fellegekben jártam, de zuhanni kezdtem…
Ha együtt vagyunk sosem tudom, mit érzek idebent…
Én mindig őszinte voltam, de ez hiba volt talán,
Hisz te gondolataidat sosem osztottad meg velem.

Kétségek között bizonytalanul várakozok,
Kérdezni szeretnék, de félek a választól…

Mondd, hogy szeretsz! Vagy azt, hogy elhagysz!
De ez a csend… ez mindennél rosszabb!
Mondd, engem akarsz? Vagy nem kellek már?
Mondj valamit, mert ez a csend megőrjít!

Közel engedtél, majd ellöktél,
Szemedben nem láttam a szikrát, mondd miért?
Ha veled vagyok sosem tudhatom, mire számíthatok:
Örömkönnyek várnak rám vagy a bánaté? Nem tudom…

Mondd, hogy szeretsz! Vagy azt, hogy elhagysz!
De ez a csend… ez mindennél rosszabb!
Mondd, engem akarsz? Vagy nem kellek már?
Mondj valamit, mert ez a csend megőrjít!

A csend megöl engem!
A csend megöl engem!

Kétségek között bizonytalanul várakozok…
Itt a vége? Akkor essünk túl rajta minél gyorsabban!

Mondd, hogy szeretsz! Vagy azt, hogy elhagysz!
De ez a csend… ez mindennél rosszabb!
Mondd, engem akarsz? Vagy nem kellek már?
Mondj valamit, mert ez a csend megőrjít!

A csend, a csend, a csend…
A csend, a csend, a csend…

A fellegekben jártam, de zuhanni kezdtem…
Ha együtt vagyunk sosem tudom, mit érzek idebent…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s